Mit üzen nekünk a mozgás világnapja?

Május 10-én van a mozgás világnapja.

Ez a nap arra emlékeztet bennünket, hogy minden mozgásnak és mozdulatnak értéke van. Nem a nagy sportteljesítmény számít, hanem az, hogy a testünk megkapja azt a figyelmet, amit megérdemel. Egy rövid séta, néhány óvatos mozdulat vagy pár perc otthoni átmozgatás is sokat tehet a jobb közérzetért.

Vagy annyi, amennyit az ember aznap éppen meg tud tenni magáért.

Mert a mozgás nemcsak a testnek fontos. A léleknek is sokat jelent, amikor az ember érzi: ma is tettem valamit az egészségemért, a könnyebb mindennapokért, a jobb életminőségért.

Tapasztalatból tudom, hogy sokan nem „csodát” várnak.

Csak azt szeretnék, hogy könnyebb legyen elindulni.
Hogy ne legyen minden lépés küzdelem.
Hogy a régi fájdalmak kevésbé szóljanak bele a napjaikba.
Hogy maradjon egy kis erő a családra, a kertre, az unokákra, azokra az apró örömökre, amelyek az életet igazán értékessé teszik.

Éppen ezért a személyes tanácsadásaink során mindig nagy figyelmet fordítunk a mindennapos testmozgásra is. Természetesen nem mindenkinek ugyanazt, és nem ugyanannyit javaslunk. Van, akinél egy séta fér bele. Másnál csak néhány kíméletes mozdulat. Megint másnál egy-egy érzékenyebb testrész óvatos átmozgatása lehet az első lépés.

De sokszor már ez is számít.

A mozgás ugyanis segíti az anyagcserét. Hozzájárulhat ahhoz, hogy a természetes tápanyagok és hatóanyagok könnyebben eljussanak oda, ahol szükség van rájuk, miközben a pangó anyagcseretermékek is könnyebben távozhatnak a problémás területekről.

Így a természetes támogatás — legyen szó méhészeti termékekről, gyógynövényekről vagy a mindennapi élet apró, egészséget segítő szokásairól — szebben érvényesülhet.

Néha már néhány egyszerű mozdulat is jó irányt adhat:

• egy rövid, kényelmes séta a szabadban vagy akár a lakásban,
• vállkörzés, lapockazárás, finom tartásjavítás,
• bokakörzés, lábfej pipálás és spiccelés ülve,
• kapaszkodva néhány lassú sarokemelés,
• óvatos térdhajlítás támaszkodva,
• és mindezek mellé pár nyugodt, mély légzés nyitott ablaknál.

Akinek a munkája miatt egyébként is sok mozgás van a napjaiban, annak is jól jöhet néhány más jellegű, kíméletes mozdulat. Nem az a cél, hogy tovább terheljük azt, ami már amúgy is érzékeny. Hanem az, hogy finoman segítsük a testet abban, hogy jobban működjön.

A fokozatosság ilyenkor nagyon fontos.

Nem kell hirtelen sokat tenni.
Nem kell másokhoz mérni magunkat.
Nem kell szégyellni, ha ma csak kevesebb megy.

A lényeg az, hogy a saját ritmusunkban, óvatosan, de rendszeresen tegyünk magunkért valamit.

És ha lehetősége engedi, menjen ki egy kicsit a természetbe. A kertbe, az udvarra, egy közeli parkba, vagy csak álljon meg pár percre a friss levegőn.
A napsütés, a levegő, a madarak hangja, a tágasabb tér sokszor nemcsak a testet, hanem a lelket is megkönnyíti. A méhek között élve én ezt nap mint nap látom: a természet ritmusa türelemre, figyelemre és megújulásra tanít bennünket.

A mozgás világnapján ezért ezt szeretném üzenni Önnek:

Nem az számít, mennyit tud megtenni egyszerre, hanem hogy ma is tesz valamit önmagáért.

Minden apró mozdulat, minden óvatos lépés jelzés a testnek: figyelek rád, törődöm veled.

És ezekből a kis, rendszeres lépésekből születhet meg a könnyebb mozgás, a jobb közérzet és a szabadabb mindennapok érzése.

Jó egészséget kívánok Önnek!

Az alábbi fotóval búcsúzom:

Tóparti séta :)
 

Üdvözlettel:
Hegyi József, méhész, apiterapeuta

A méhek kincseivel a könnyebb mindennapokért: