Ha valaki azt gondolná, hogy a méhészek élete monoton, eseménytelen, akkor ki kell ábrándítanom, mert ez korántsem így van. Munkánk során sok kalanddal találkozunk, mint ahogyan az alábbi visszaemlékezésből is kiderül.
Történt egy alkalommal, hogy a méheket a hegyekbe szállítottuk az akácvirágzásra.
Már besötétedett, amikor bezártuk őket, hiszen a méhéket éjjel lehet szállítani, miután már hazaértek és beültek a kaptárukba. A rakodó munka elvégzésében ismerősök, barátok szoktak ilyenkor segíteni.
Elkezdtük felpakolni a kaptárakat szépen sorban a teherautóra. Egyszer csak pakolás közben az egyik rakodó, Laci azt mondja nekem:
- Józsi, mi ez a zümmögés? Nem zártad be őket? …Te, ezek olyan, mintha kijönnének.... Aú! …Jaj! …Juj! …Ezek szúrnak! A nyakam! …A lábam!…
A következő pillanatban már azt láttuk, hogy Laci pillanatok alatt letette a kaptárt és hanyatt-homlok szaladni kezdett a közeli erdőbe.
- Mi az, futóedzést tartasz? Tán csak nem félsz egy kis szúrástól? Legalább nem fog fájni a derekad! - viccelődtek és nevetgéltek a rakodó társak Laci élénk hadonászását és ugrálását látva.
De ezt Laci valószínűleg meg sem hallotta, csak annyit láttunk, hogy egy kisebb méhrajjal a nyomában eltűnik a fák és bokrok között. Ezután már csak az ágak recsegését, ropogását és a nyomdafestéket nem tűrő szavakat hallottuk...
Kis idő múlva Laci előbukkant, de egy pillanatra nem is ismertünk rá. A kis munkatársak alapos munkája egzotikus, határozottan ázsiai vonásokat kölcsönzött Lacinak: a szemei be voltak dagadva, a keskeny réseken alig látott ki. De nemcsak a fején kapta a szúrásokat, hanem olyan helyeken is, ahol a ruhája alatt be tudtak bújni a méhek.
Szerencsére Lacinak semmi komolyabb baja nem lett az átmeneti esztétika átalakuláson kívül, ugyanis edzett volt a méhszúrásokkal szemben. Engem sem értek váratlanul a történtek, mert fel vagyok készülve az ilyen eseményekre is. Egy kis füst segítségével visszatereltem kis munkatársaimat a kaptárba.
A méhek bizony nagyon zokon veszik, ha ilyen módon háborgatják őket, kifenik és készenlétbe helyezik fullánkjukat.
Na de mi is történt itt?
Miután a rakodó társak jót mulattak az eseményen, beszélgetés közben rájöttünk, hogy a problémát az okozta, hogy pakolás közben Laci ruhájának gombja beakadt a kaptár röpnyílását elzáró kis ajtó biztosítójába, és kinyitotta azt. A kis munkatársak pedig azonnal akcióba léptek.
Ettől az eseménytől fogva minden szállításnál elhangzik: Fiúk figyeljetek a röpnyílásokra, hacsak nem akartok egy éjszakai méhszúrás terápiában részesülni!
Ilyenkor valahogy mindig Laci bólogat a legélénkebben.
Ehhez hasonló kalandok előfordulhatnak a munkánk során. Bízom benne, hogy sikerült egy kis bepillantást adnom arról, milyen változatos lehet a méhészek élete. :)
Üdvözlettel:
Hegyi József, méhész, apiterapeuta
